Lehet-e barátság...
Lehet-e barátság férfi és nő között úgy, hogy az orrtágulási együttható nem szól bele a dologba?
Először az együttható értelmezése. A férfiak alapvetően nem távolodtak el annyira az állatvilágtól, mint azt szeretnék beállítani. Az izgatott állatnak kitágul az orra, szerintem nekünk is, azzal a különbséggel, hogy még egy önkéntelen bájvigyort is elsütünk mellé. (Enyhén csücsörített félmosoly.)
Szóval a fő kérdés megválaszolásához értenünk kell a párválasztás mozgatórugóit.
Néhány kivételtől eltekintve, férfiak többsége megválogatja, hogy kit szeretne behatóbban tanulmányozni. Nagyobb százalékban ez még mindig az anyaságra való alkalmasság fizikai megvalósulásának felmérése, de lelkileg túlcizellált korunkban, a magamfajta enyhén feminin egyedek a hangsúlyt áthelyezik a lelki és szellemi szférába. Direkt írtam, hogy áthelyezik, hisz nehéz háttérbe szorítani a fizikai taszítást, tehát mi finom lelkek is függünk a hormonjaink ősi játékától. Velem is előfordult, hogy lelkileg bármennyire akartam volna egy kapcsolatot, a testi vonzalom teljes hiánya blokkolta hajlandóságomat.
Önmagában a fizikai vonzódás is összetettebb egy kicsit, mint az állatvilágban. Az emberek között vannak népek, sőt egyedek, akik még mindig a széles csípőt (szülés) a nagy melleket (táplálás), és a zsírpárnákat (tartalékok a tápláláshoz) részesítik előnyben, és bár elfajzott világunkban felborult az erő fogalma, az erős egyedek privilégiuma ezeket a fajfenntartás szempontjából külső jegyeiben tökéletesnek tűnő hölgyeket megszerezni. (Pofára esés az lesz, mikor majd gyermekünknek a szilikon táplálja!) Ezt hasonló módon ellensúlyozzuk, mint az állatvilágban a különböző fajok közötti munkamegosztás, csak mi ízlésnek hívjuk. A zsiráf eszi a felső lombot, az elefánt egy kicsit lejjebb rongálja a növényzetet, a gazella pedig unottan rágcsálja a füvet. Mi gyengék, ha nem is unottan, de rágcsáljuk a füvet. Csak azok a hímek léphetnek túl korlátaikon, akik összetalálkoznak egy az erőt más dimenzióban, a szellem dimenziójában értékelő, de széltében is szemlélhető nőstényekkel.
Mivel ilyen, és ehhez hasonló összetett szabályok határozzák meg párválasztásunkat, könnyen belátható, hogy a nem túl válogatós, „legyet is röptében” típusú férfiakon kívül nem feltétlenül, sőt feltétlenül nem ugrunk neki minden utunkba kerülő lánynak.
Az egyéb gátlásokról nem is beszélek, hisz ha pusztán a gátlások akadályoznak meg minket a háremgyűjtésben, pár pohár pálinkával felboríthatnánk az emberi világ egyensúlyát.
Fel kell hívnom a figyelmet, hogy mivel nem vagyok hím soviniszta, tudatában vagyok annak, hogy igazából a nő választ. Minden férfinak megvan a maga fegyvertára a nő figyelmének felkeltésére, de egy váll fölötti megvető nézéssel ez könnyen megsemmisíthető. Mindenki azt domborítja, amije van, vagy amit birtokolni vél. Én mérhetetlen intelligenciámmal, és szelíd értelemmel megáldott mosolyommal próbálkozom. Ha bejön, úgy érzem, csúcs vagyok, de valójában kívülről úgy nézek ki, mint a hímgalamb a Blaha Lujza téren dürrögés idején. Felfújt beggyel pörgök körbe-körbe, és mikor szédült támolygásomban észreveszem, hogy kiszemelt áldozatom már méterekkel odébb van, hozzá sietek,- nem röpülök, hisz az olyan feltűnően megalázó lenne,- és folytatom a fejbólingatásokkal megtűzdelt pörgésemet. Ha a galambhölgy végre úgy gondolja, hatékonyan teszem a szépet, kegyeskedik leereszkedni hozzám.
Kicsit elkalandoztam a fő témától, de hidd el, ez feltétlenül fontos információ halmaz volt annak megértéséhez. Tehát a lényeg, hogy ha vegyileg nem csatlakozik egymáshoz két egyed, vagy lelkileg nem rezonál oly magas szinten, hogy húsz év plátói szerelmet is bevállalna,- a már említett légykergető társaimon kívül,- tud barátságot kötni ellenkező neműekkel, főleg, ha célirányosan nagyot koppintanak dürrögő begyére. Persze nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az általános nézetet, hogy a férfi poligám, de a poliban nem szerepel akárki.
A párválasztásban elég összetett szempontok szerepelnek. Ilyen lehet az azonos érdeklődés, vagy az azonos elfoglaltság, vagy éppen a teljesen különböző. Mivel életünk nagyobbik részét munkával töltjük, sokan keresnek olyat, aki megérti, miért nem lehet társával eleget. Mindketten ugyanazt hajtják, és ráadásul, amikor végre összetalálkoznak a konyhában, fél szavakból is megértik egymást, hisz önmagukkal élnek együtt.
Akik különböző érdeklődésű partnert keresnek, azok vagy szeretnek tanulni, vagy kell egy olyan laikus hallgatóság, aki szájtátva figyeli előadásaikat. Van, aki azért választ más érdeklődésű partnert, mert így párhuzamos világuk nem találkozik. Valaki érdeklődésmentes emberrel szeret élni, mert szeret nagy csöndben dolgozni. Az ezeket érdeklő problémák megbeszélésére ott vannak a barátok, és máris visszakanyarodtunk eredeti témánkhoz.
Italmentes övezetben persze a megfelelő gátlások is útját állhatják a különneműek barátságon túlmutató kapcsolatának. Amennyiben mindkét fél megtalálta élete párját, a négyesben töltött időszakban úgyis felülkerekedik az egyneműek szellemi hasonlóságának befolyása. Az azonos nemű beszélgetőtárssal jól ki lehet dumálni a lányokat, vagy megbeszélni a meccs eredményét, az informatika rejtelmeit, és bezsebelni a hölgyektől a szülő-gyermek szerep szerinti elnéző mosolyt, vagy az "ehhez mi nem értünk" kiszólás bizonytalan értékű elismerését.
Többször előhoztam már az ital gátlásoldó hatását. Kis adalékként: nemigen iszom, de arra emlékszem, hogy ha nálam oldódnak a gátlások, száztizennyolccal többször kérek elnézést, és még többet beszélek, mint rendesen. Rám csak ennyi a hatás, de javaslom minden, a társában bizonytalan hölgynek, hogy legalább egyszer itassák le partnerüket, lehetőleg olyan társaságban, ahol szemrevaló hölgytársak, illetve macsó vetélytársak is jelen vannak. A rivalizálás, és a hormonok majd megmutatják a valódi személyiséget. Ehhez sajnos meg kell tanulni vezetni, vagy taxit kell hívni, ha nem akarjuk haverunkat,- a történtek után csak az marad,- ölben hazavinni. Gyomor kell hozzá, de hatásos.
