Kicsit tisztességes
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” *
Ez nem tartozik a kedvenc verseim közé, mert ellenkezik a
hitvallásommal. Ha belső mércém, és nem a kiterítésre való száz
százalék esély határozza meg a tisztességemet, talán nyomot hagyok
egy-két még képlékeny lelkű emberben, és a kollektív tisztesség,-
melyet reményeim szerint sokan ápolunk,- fennmaradhat, sőt
fejlődhet. Lehet, hogy fennkölten hangzik, de ez egy küldetés. “Ama
nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, hitemet
megtartottam.” **
Hogy miért adtam ezt a címet? Örök dilemmám, hogy van-e a
tisztességnek fokozata. Alapvetően úgy gondolom, a tisztességes és
tisztességtelen cselekedetek között éles a határ, ezért nem lehet
azt félig átlépni. Nincs, aki kicsit tisztességes. De ki is a
tisztességes? Aki tisztességesen viselkedik, vagyis cselekedetei
tisztességesesek. Nem egy, és nem két cselekedete, hanem számos
cselekedete, sőt, cselekedeteinek túlnyomó része. Ha azonban így
szemléljük a kérdést, nevezhetjük-e tisztességesnek azt, akinek
cselekedeteinek kis hányada tisztességtelen? Ahogy volt főnököm
mondta, „minden az arányokon múlik”. Így olyan személyiségről
beszélünk, aki valaki szemében tisztességes, de annak szemében,
akivel szemben a tisztességtelenséget elkövette, tisztességtelen.
Tehát az ember olyan, amilyen információink vannak róla? Ha
valakiről nem tudunk semmit, akkor nincs személyisége?
Ha valaki egyszer átlépett egy „tisztességtelenségi”
határt, és lelkiismeret-furdalás nélkül átvészelte azt, annak annyi.
Azoktól az emberektől félek igazán, akiknek tompa fényű
értetlen tekintetével kell szembe néznem, ha az erkölcsről, vagy a
tisztességről beszélek. Paradox módon jobban viselem, a szabályokat
cselekedetük helytelen voltának tudatában áthágó embereket, mert aki
érti, mit beszélsz, az még meggyőzhető. A helyzet tényleg kissé
ellentmondásos, hiszen aki nincs tudatában rossz cselekedetének, az
nem szükségszerűen rossz, míg aki tudatosan tesz rosszat, az
mégiscsak rossz.
Számomra nem létezik fokozat a tisztességre! Szerintem ez
olyan, mint a káromkodás: ha egyszer sem használsz ocsmány szavakat,
sehol nem kell vigyáznod arra, hogy nehogy kicsússzon a szádon. Ne
kelljen a tisztességet sem szituációnként mérlegelni!
Enyhítésként. Vannak olyan helyzetek, melyeket az ember nem
tud befolyásolni, és olyat tesz, amire nem büszke, de ekkor legalább
tudatosítsa nemtetszését, hogy magában is rögzítse a negatív érzést.
Csak hogy egy egyszerű példával megvilágítsam: ha valakit csak
minimálbérre vallanak be, de feketén is kap fizetést, nem sűrűn
választja, hogy inkább kilép, mert lehet, hogy az utcán marad. A
kristályos elvekkel nem egyező módon a hasonló szituációkat
bocsánatosnak érzem. Én azzal kezeltem az ilyen helyzetet, hogy a
kerülő úton visszaigényelhető adómat bennhagytam az APEH-nál. Kicsit
tisztességes maradtam.
*József Attila: Két hexameter
**Én Moldova György, “Negyven prédikátor” című könyvéből,
illetve a Balczó Andrással készített „küldetés” című riportfilmből
emlékszem rá. Nem tudom, honnan jött eredetileg.
